Már több mint 10 000 évvel ezelőtt, a primitív őseink is foglalkoztak állattenyésztéssel. Az idő előrehaladtával ez a gyakorlat fejlődött és ezáltal az állatok életminőségében is jelentős előrehaladás következett be. Idővel az állattenyésztás lett a mezőgazdaság motorja és fordítva, oly módon, hogy az ételmaradékot és az emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmet az állattartásban hasznosították.
Az állattenyésztés és maguk az állattenyésztők hatalmas fejlődésen mentek keresztül a történelem során. A modern gyakorlat alkalmazása tette lehetővé, hogy a társadalom elérje a mai fogyasztási ökoszisztémát, amelyben a fenntarthatóság és a felelős állattartás alapértékek.
Ma már, a fentieknek megfelelően, az állattartók elhivatottak az állatállomány gondozásával és tartásával kapcsolatban. Ez egyszerű feladatnak tűnhet, de odafigyelni az állatok egészségére és jólétére, időt, energiát és áldozatos munkát igényel. Arról nem is beszélve, hogy annak érdekében, hogy a gazdaságukat fenn tudják tartani és garantálni tudják az állatok jólétét, az egész életüket alá kell vetniük a munkájuknak.
Biztosítani a legmagasabb szintű állatjólétet az egy befektetés, aminek költségvonzata van, valamint áldozatokkal és az állatok iránti elkötelezettséggel jár.
A kérődző állatok tenyésztésével foglalkozó dolgozók megfigyelik és különböző paraméterek alapján analizálják az állatokat (ebben a tekintetben az Európai Unió előírásai a legszigorúbbak). Az állatorvosok és állattenyésztők jelen vannak az állatok teljes életciklusa alatt, a vemhességtől az ellésen át, valamint az utódokat is nyomon követik. Ez az a fajta hivatás, ahol nem számít a munkaidő, a hétvége, a szabadság, mert az állatoknak ilyenkor is gondoskodásra van szükségük.
Az állatjólét iránti elköteleződésnek köszönhetően, ami az európaiaknál egyre jellemzőbb, az épületek, az etető, itató helyiségek, sőt a pihenő helyiségek, ahol az állatok fekszenek és még a nevelőtér aránya is meghatározott és folyamatosan ellenőrzött. Ugyanakkor az a teljes ágazat állatok jóléte iránti elköteleződése azt jelenti, hogy ma az állatjólétet egyedül csak az európai termelési rendszer tudja garantálni.
Attól függetlenül, hogy extenzív vagy intenzív tartásról beszélünk, megvannak azok a szükséges paraméterek és indikátorok, amikkel napi szinten nyomon lehet követni az állatokat és garantálni lehet az életminőségük fejlődését az “Öt szabadságjog” szerint és a „Európai állatjóléti kötelezettségvállalás”-ban meghatározott 10 alapelv alapján.
A legfontosabb ebben az, hogy: az állatok jóléte az egész ágazat elköteleződésétől függ.
